Magzatok és pici gyermekek a halál után

 

 

Kérdés

2023-1

Az óév estéjén volt egy kérdés a magzatok és pici gyermekek üdvösségével kapcsolatban. Utána erről két újabb kérdést kaptam. Emiatt most újból foglalkozunk ezzel.

 

Db., 2023.01.08. (v)

1. Kérdés:

Isten különös gonddal bánik a kisgyermekekkel. Az Úr Jézus ölébe vette őket. Példázatot mondott róluk, hogy ilyeneké a mennyek országa.

Az Ige ki is jelenti, hogy angyalaik mindenkor látják az én mennyei atyám arcát.

De a magzatok, csecsemők, kisgyerekek nem mentek át megszentelődési, gyógyulási folyamaton. Nem hallhattak az Úr Jézus tökéletes áldozatáról sem.

Ugyanígy tekintek a pogány népek közül azokra, akik jó lelkiismerettel keresték az örökkévalóságot, de nem volt számukra Isteni kijelentés a megváltásról.

 

Az lenne a kérdésem, hogy mire gondolt Imre bácsi, amikor azt mondta, hogy a magzatok és pici gyermekek üdvözülni fognak?

 

Válasz:

Arra gondoltam, amit a Róm 6:23-ban olvasunk: Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Meg erre az Igére is gondoltam: Róm 5:18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.

Vagyis a pici gyerekekre nemcsak a bűn hatott el, hanem J. Kr. igazsága által az életnek megigazulása is. Az örök élet nem érdem, hanem kegyelemből adott ajándék. Minden embert meg akar Isten ezzel ajándékozni, csak a felnőttek közül sokaknak nem kell. De a pici gyermekek ezt nem utasították vissza.

Db., 2023.01.08. (v)

Értem a kérdező aggályát is. Ő abból indul ki, hogy a pici gyermek még nem ismerte meg az Úr Jézust, és az is meg van írva: Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Továbbá: Ján 6:40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Ezekből világos, hogy az üdvösséghez ismerni kell az Urat, és hinni kell Benne. De azt is mondta az Úr: Ján 6:39 Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Gondolhatunk arra is, hogy ezeket a pici gyermekeket az Atya az Úr Jézusnak adta, hiszen azt mondta: ilyeneké a mennyek országa.

 

Más is gondolkozik úgy, mint a kérdező, hogy a pici gyermekek még nem értettek meg semmit Krisztusból, a szellemük és a lelkük nem ment át azon a gyógyulási folyamaton, amin a felnőtt hívők átmennek. Mit értenek ők meg Krisztusból, az Ő szeretetéből, áldozatából az örökkévalóságban? Valahogyan nekik is meg kell ismerniük az Urat.

Ebből kiindulva olvastam olyan látást – erről régebben szóltam is –, hogy a pici gyermekek és a magzatok feltámadnak az ezeréves királyságra, ott felnőnek, és ott lehetőségük lesz tudatosan a szívükbe fogadni Isten szeretetét és J. Kr.-t. Lehetséges, de nem biztos, mert erre nem ismerek egyértelmű kijelentést. Valamelyest mintha erre utalna az Úr Jézus szava a gyerekekről: Máté 19:14b ilyeneké a mennyeknek országa. Márk 10:15-16 Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájuk vetvén, megáldá őket. Mikor az Úr Jézus Isten országáról beszélt, legtöbbször az ezeréves királyságról szólt.

Az is lehetséges, hogy a feltámadásuk után az életük az új földön teljesedik ki, mint azoknak az élete, akikről a kérdező is írt, akik „a pogány népek közül valók, akik jó lelkiismerettel keresték az örökkévalóságot, de nem volt számukra Isteni kijelentés a megváltásról”. Róluk a következőt mondja az Ige: Jel 21,24:És a pogányok, akik megtartatnak, annak [= az Új Jeruzsálemnek] világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. Jel 22:2 Az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. Tehát az új földön lesznek olyanok, akik kívül élnek az új Jeruzsálemen, és gyógyulásra van szükségük. Elképzelhető, hogy a magzatok és a pici gyermekek is azok közt lesznek. Lehetséges, de nem biztos, mert erre sincs egyértelmű kijelentés.

 

Abban viszont biztosak lehetünk, amit az Ige mond 1Tim 2:4 Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. A pici gyerekekre nemcsak a bűn hatott el, hanem J. Kr. igazsága által elhatott rájuk a megigazulás is, és a pici gyermekek ezt nem utasították vissza. Az Isten országával együtt övék az üdvösség, a megtartás is.

 

 

2. Kérdés:

Miért ne lehetne úgy megközelíteni ezt a kérdést, hogy Isten azt is látja előre, hogy ha nem halt volna meg a pici, hogy az elkövetkezendő életében elfogadta volna-e vagy sem az Ur Jézus Krisztust mint megváltóját?

Hiszen Ő nagy hatalmú és végtelen nagy tudású, mindent lát előre, valamennyi ember és Fia életében is.

Mi a véleményed erről?

 

Válasz:

Az igaz, hogy Isten mindent lát előre, de kijelentette, hogy az ítéletét nem az előrelátása szerint hozza meg, hanem az ember hite és cselekedetei szerint.

Jel 20,12: És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek [könyve]; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

Ugyanis az ember megítélésekor Isten az Ő kegyelmét és igazságát is be akarja mutatni a mindenség előtt. Ha Isten valakinek azért adna örök életet, mert előre látta, hogy elfogadja az Úr Jézus áldozatát, a másik pedig azért kárhozna el, mert Isten előre látta, hogy nem fogadja el J. Kr.-t, akkor pl. a Sátán azzal vádolhatná Istent, hogy önkényesen ítélt, nem igazságosan. Ugyanis sem a Sátán, sem az angyalok, sem az emberek nem látták előre azt, amit Isten, és mivel a gyermekek nem nőttek fel, semmi jót vagy rosszat nem tettek, így utólag sem látták, hogy Isten kegyelmesen és igazságosan ítélt.

Az előbb a Jel 20,12-ben említett utolsó ítéletkor kétféle könyvről van szó: könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek [könyve]. Az egyik az élet könyve, a másik a cselekedetek könyve.

Az élet könyvéről ezt olvassuk Jel 20,15: És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték. A mostani világosságom szerint, amikor egy ember megfogan, Isten beírja az élet könyvébe. Kétszeresen is: A földön élők közé is beírja azokat, akik megfogantak, és onnan akkor törli ki, amikor meghalnak. Aztán az örök életre is beírja a megfogant embert, mert Isten kegyelmi ajándéka örök élet J. Kr. áldozatáért. Az élet könyvéből aztán azokat törli ki az Úr, akik elutasítják a J. Kr.-ban felkínált kegyelmet. Ezt mondja az Úr az ellenségeiről: Zsolt 69:29 Töröltessenek ki az élők könyvéből. Ezt pedig a győztesekről mondja: Jel 3:5 Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből.

 

Akinek neve nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték. Akinek a neve viszont benne lesz az élet könyvében, tehát nem lesz onnan kitörölve, az a másik könyvből lesz megítélve a cselekedetei szerint.

Úgy látom, hogy a pici gyermekek neve benne van az élet könyvében, tehát nem kárhoznak el. A cselekedetek könyvében pedig számukra semmi terhelő nem lesz írva, mert különben az Úr Jézus nem mondaná: Márk 10:14 ilyeneké az Istennek országa.

 

Összefoglalva: Igaz, hogy Isten mindent előre lát, de nem az Ő előre látása, hanem a tények, a megtörténtek szerint ítéli meg az embereket kegyelemmel és igazsággal.

Ámen.